Gyorsan összepakoltam a böröndömbe.
-Zoknik,bugyik,nadrágok,pólok,trikók,buli ruhák,cipők,magassarkúk,csizmák,smink,fésű,
sampon-tusfürdő-fokrém-fokefe,teló,laptop,és azoknak a töltői,telónak a füllhallgatója,repülőjegy,kulcs,az ajándékjaim...
Okéé aszthiszem minden megvan..-állapítottam meg.
Ránéztem az órára,húú még van 10 perc indulásig.Épp fáradtan ledőltem az ágyamra,de nem kellet volna.
Rosszkór szólalt meg apu.
-Kicsim!Gyere,hozd le a bőröndöt,hogy betudjam rakni a kocsiba!
És utána indulunk a repülőtérre!!-kiabált fel apu.
Felkeltem a pihe-puha ágyamból,megfogtam a 2 db bőröndömet,és nagynehezen lecipeltem
.Hűű, nagyon nehezek.
Letettem (magyarul leb×sztam a földre).
Apu megfogta a bőröndöket és bettete a csomagtartóba.
Elköszöntem anyutól,ő majdnem sírva fakatt.
-Szia kicsim,vigyázz magadra,és idegenekkel ne állj szóóba!!-mondta könnyes szemekkel
-Jaj anya!Ne félts,már nagy vagyok!-nevettem
-Jah és azért hívj minket!!
-Meglessz anyukám !!
Adtam neki puszit és beszáltunk apuval a kocsiba.
~repülőtér~
Hallottam,hogy a bemondóba bemondják a Londoni járatot,hogy akik arra gépre száll az mennyen a géphez,mert hamarosan fell száll.
Aputól is elköszöntem,és siettem a géphez.
Mindenhol kerestem a telefonomat,aztán rájöttem,hogy az egyik bőröndbe raktam.Ha tudnám a 2 közül melyikbe...na mind1.
Levettem az egyik bőröndöt,széthúztam cipzárt,és neki álltam keresni.
Már szinte kivoltak pakolva a ruháim a mellettem lévő székre (kajak mindenki hülyének nézett engem)
Szerencsére meglett a telóm.
Szépen vissza pakoltam a ruhákat és vissza raktam a másik bőrönd mellé.
De legnagyobb szerencsém,hogy a füllhallgatóm
a pulcsim zsebében volt.
Ellketzem zenét hallgatni,és pont a Story Of My Life ment,rögtön el is aludtam.Arra ébredtem fel,hogy a bemondó nő azt mondja,hogy kössük be az öveinket,mert leszálunk.
Nah végre.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése